Ki vagyok és hogyan lettem szakszervezeti aktivista?
Szólítsatok Szilárdnak (Moby Dick című regény után szabadon). Egy dologban hasonlítok a regény főhősére, Ishmailra. Kalandra vágytunk. Mindketten megkaptuk. Legalábbis, számomra a szakszervezeti mozgalomban eltöltött több mint harminc év is egy nagy kaland volt, aminek most egy újabb fejezetéhez érkeztem. De mielőtt a kalandok sorát meg kezdeném, néhány szót magamról.
A magyar szakszervezeti mozgalomban sokan ismernek, de bizonyára többen vannak, akik nem. Ezért szeretnék bemutatkozni: Karácsony Szilárd, szakszervezeti aktivista vagyok.
Sok tisztségem volt (ezekről majd később) az elmúlt közel harminc évben, de úgy alakult, hogy már egy ideje nincs. Ettől még szeretném, ha az évek alatt bennem felgyűlt ismereteket mások is hasznosítani tudnák, ezért hoztam létre munkavállalóknak, tagoknak, aktivistáknak és tisztségviselőknek szóló online képzési honlapot és portált.
Hogy lettem aktivista?
Elég sok helyre meghívnak tanfolyamot tartani és mindig megkérdezik, hogyan mutathatnak be. A legtöbb előadó valamelyik szakszervezet vezetője, elnöke, főtitkára, vagy van valamilyen titulusa. Muszáj volt kitalálnom magamnak egyet: így lettem aktív szakszervezeti tag, egyszerűbben: szakszervezeti aktivista.
Nemrég olvastam egy angol mondást, miszerint az ember életét három fő szakaszra lehet osztani: Learn, Earn és Return. Szabadon fordítva: Tanulás, Pénzkeresés és Visszaadás. Az ember életének ifjú éveit tanulással tölti, majd pénzt keres, a vége felé pedig a tapasztalatait átadja a következő generációnak. Koromnál fogva már a harmadik szakaszt élem, ezért kötelességemnek érzem, hogy mindazt a tapasztalatot, amit a szakszervezetben megszereztem, továbbadjam a következő generációnak.
Miért tartom fontosnak a szakszervezeti képzéseket?
Azt tapasztalom, hogy manapság a tisztségviselők többségének alig van lehetősége arra, hogy felkészülten végezzék a tisztséggel járó feladataikat. Pedig nekik jár a tudás. Gondolj bele, ha például valakinek elromlik az autója, szakemberhez viszi, mert biztos akar lenni abban, hogy a kocsi a javítás után biztonságosan részt vehet a forgalomban. Ha pedig valaki szakszervezeti tisztségviselő lesz, akkor a munkáltatóval tárgyal és legalább olyan felelőssége van, mint a kocsik fékjét javító autószerelőnek. Ha tévednek, mindketten sorsokat befolyásolhatnak. Mi a különbség kettejük között, az, hogy az autószerelő szakmát iskolában tanítják, a tisztségviselőt pedig anélkül bízzák meg a társai, hogy lehetősége lenne megszerezni a tudást. Pedig felkészülés nélkül a tisztségviselő kudarcra van ítélve.
1990-ben sok minden megváltozott. Többek között megszűnt a szakszervezetek képző intézménye, amit a mai napig nem pótolt a szakszervezeti mozgalom. Persze vannak képzések, de ezek inkább két-három napos összetartások. Magam is szerveztem hasonlókat és természetesen ezek is hasznosak. De ennél többre van szükség. Nézz csak bele a tagoknak szóló ingyenes tananyagba: https://szakszervezetiaktivista.hu/
A képzés hiánya az egyik legfőbb oka annak, hogy 1990 óta folyamatosan fogy a szakszervezeti tagok száma. És ez nem a szakszervezetekre nézve a legrosszabb, hanem a munkavállalók keresetére és munkakörülményeire. Változásra van szükség. Tarts velem legközelebb is és légy részese a szakszervezetek megújításának!